1949-ben Arnold Hoyer fel akarta hívni a figyelmet családja hosszú hangszerkészítő hagyományára, és először hozta fel a cég 1874-es alapítási évét, amelyet azóta is tartanak. Így ünnepélyesen meg is jelölhette a vállalkozás hetvenöt évét. Ezzel a dátummal egyértelműen nagyapjára, Franz Hoyerre hivatkozott. Mai szemmel már nem rekonstruálható teljesen, miért nem hivatkozott emellett dédapjára is, aki bizonyíthatóan már 1838-ban hangszerkereskedést alapított vonós hangszerekre és húrfonásra összpontosítva, míg apja, Josef Hoyer önálló pengetős hangszer műhelye 1894-ben indult. Mivel Arnold Hoyer munkájának középpontjában a gitár állt, valószínűnek tűnik, hogy 1874 Franz Hoyer gitárok bevezetését jelzi a cég kínálatába. Arnold Hoyer számára az újonnan alapított bajor céggel ez volt a döntő pillanat. Így 1874 a Hoyer Guitars kulcsévévé vált — ezt a következtetést a cég 1969-es schönbachi Heimatbuch-beli önbemutatása is sugallja.

A századforduló körül cége „J. F. Hoyer’s Sons“ néven kereskedett. Ez a „Hoyer Guitars“ közvetlen elődje. Az alapítók Arnold Hoyer dédapja, Johann Josef Hoyer (1815–1876) és testvére voltak. Johann Josef képzett hegedűkészítő volt. Hamarosan a hegedűgyártáshoz húrfonást is hozzáadott, végül széles hangszerkereskedelmet nyitott. Közvetlen családi vonalában ő volt az első, aki hangszerkészítésbe fogott; ősei szűcsök, kádárok és molnárok voltak.

A két testvér után Franz Hoyer (1842–1878), Johann Josef fia folytatta a céget. Franz húrfonó és hangszerekereskedő volt. Triesztben 1871-ben házának hangszereit az „Esposizione Agricolo-Industriale e di Belle Arti“ kiállításon díjazták. Az 1870-es években impozáns lakó- és üzletházat építhetett Schönbachban a Falkenauer Straße 316. szám alatt, amely a cég székhelye maradt a második világháború utáni schönbachi kiűzésig. Franz 1878-ban, mindössze 36 évesen halt meg. Felesége, Elisabeth Hoyer (1842–1920), született Mettal, addig vezette a céget, amíg lányuk, Rosalia Anna (sz. 1867) és fiuk, Josef (sz. 1870) be nem lépett, majd át nem vette. Rosalia 1890-ben feleségül ment a graslitzi kereskedő Josef Wohlrabhoz. Az 1890-es évek közepén a céget a testvérek között felosztották. Rosalia és Josef Wohlrab fokozatosan Graslitzba költöztették a kereskedelmet, ahol 1945-ig folyt (később „J. F. Hoyer’s Grandsons“ néven), míg Josef Hoyer a szülői birtokon maradt Schönbachban, és a pengetős hangszerek gyártására összpontosított.

Josef Hoyer volt a család első pengetős hangszerkészítője — nyugtalan, üzletileg éleslátó és innovatív. Már 1896-ban saját standja volt a Hohenelbe-i (ma Vrchlabí) észak-cseh kereskedelmi kiállításon. Műhelye ott aranyérmet kapott. Egy évvel később Bodenbachban (ma Podmokly) ezüstérmet kapott.

Nagyon kevés schönbachi készítő vállalta a kiállítások fáradságos útját. Josef közvetlen kapcsolatot keresett vásárlóival. Már az 1890-es években saját katalógusokat nyomtatott. 1897-ben figyelemre méltó egész oldalas hirdetés jelent meg egy schönbachi propagandafüzetben négy nyelven: németül, angolul, franciául és olaszul.

1900-ban Josef új fejezetet nyitott, amikor november 20-án feleségül vette Marie Mayert. Hat gyermek érte meg a felnőttkort. Három fia lett pengetős hangszerkészítő: Arnold (sz. 1905), Rudolf (sz. 1906) és Roman (sz. 1912). Amint a divat elfordult a citerától, Josef a mandolinokra, majd egyre inkább a gitárokra összpontosított. Levélpapírja immár a „mesterműhely“ megjelölést használta, specialitásként légrezonáns citerákat, mestergitárokat és művészi minőségű mandolinokat sorolva fel.

Josef semmit sem bízott a véletlenre a hangfa kiválasztásánál; az első világháború előtt maga vásárolta a Kárpátokban és az Alpokban. 1913-ban Németországban szabadalmaztatott egy fejlesztést. A Komotau-i (ma Chomutov) német–cseh regionális kiállításon 1913-ban ismét aranyérmet kapott.

Az 1920-as évek első fele a felemelkedés ideje volt Schönbach számára. 1927-ben, a visszanyert magabiztosság kifejezéseként, a város a központban saját hegedűkészítő emlékművet emelt.

Josef felélesztette és kibővítette műhelyét. 1926-ban a bécsi „Zeitschrift für die Gitarre“ hasábjain hirdette gitár- és citera-mesterműhelyét. Valószínűleg egy emelettel magasította a Falkenauer Straße 316. szám alatti családi házat, és a szomszédos 385. számot is gyártásra használta.

Fiai, Arnold (sz. 1905), Rudolf (sz. 1906) és Roman (sz. 1912) sorban léptek be a cégbe. Arnold legkésőbb 1919-től hivatalosan is tanonc volt. Josef hírneve olyan volt, hogy sokan nála kerestek képzést. A Hoyer-műhely első fényképe az 1920-as évek közepéről nyolc embert mutat.

A teljes „schönbachi rendszert“ — a munkamegosztást és a specializációt — át kellett ültetni. A tennenlohei zárt településre irányuló erőfeszítések először kudarcot vallottak; München Garmisch-Partenkirchent és Mittenwaldot rendelte. Az Erlangen környékén már letelepedett cégek — nem utolsósorban Arnold Hoyer — nem voltak hajlandók újra költözni.

Csak a kitartó újjáépítés és az 1948-ban megválasztott erlangeni járási elöljáró, Hönekopp hozta össze a csoportokat a járásban. 1949 októberétől Bubenreuthban emelkedett a „hegedűkészítők telepe“.

Arnold 1949 után nem költözött Bubenreuthba; Tennenlohéban maradt. 1947-re nagyobb telket vásárolt, és egy évvel később házat épített. Figyelemre méltó, hogy a valutareform után nem sokkal katalógust adott ki, amelyet a szakma háború utáni elsőjének tartanak. A borító megmutatta, mit ért: archtopokat.

Arnold Hoyer korai halála után fia, Walter Hoyer (1938–2026) 1967-ben vette át a vezetést. A termelést magas minőségű western és elektromos gitárok felé modernizálta. 1966-ban letette a mestervizsgát. Vezetése alatt születtek a „HG“ sorozat modelljei és a szokatlan, összecsukható nyakú „Foldaxe“.

Nehéz gazdasági időkben 1976-ban a márka kultikus állása ellenére csődöt kellett beadni. A termelés még néhány évig folyt az erlangeni Thalermühle-ben, amíg végül 1987-ben teljesen meg nem szűnt.

Az 1980-as évekbeli véget követően a védjegyjogok először egy német zenei nagykereskedőnél, később egy németországi magántulajdonosnál voltak. 2009 óta a történelmi márka Martin Ritter, Singapore tulajdonában van, aki gondos, hosszú távú újjáélesztésen dolgozik.

Évtizedeken át a Hoyer hangszerek eljutottak professzionális zenészekhez, gyűjtőkhöz és ismert színpadi, valamint stúdióprodukciókhoz. A történelmi Hoyer hangszerek ma is különleges hírnévnek örvendenek a hozzáértők, gyűjtők és játékosok körében. Erre építünk.